úgy fest, ez az év lesz az, amikor valami megváltozik. tegnap letettem végre azt a kurva matekvizsgát, amivel lassan egy éve szoptam (valójában több, de csak ezzel két szemeszter óta). nyolcadjára lett meg, hogy száradnának el, de hármassal. úgyhogy.
tulajdonképpen 2006 óta ez az első olyan napom, amikor kurvára nem kell semmit tanulnom. érdekes érzés.
a másik, amit mondani szerettem volna, hogy az új chief rebel angel az év lemeze. már most.
lehet, hogy újra fogok ide írogatni. bár úgyis leszarod.
a hosszú hallgatás után egy kedves párbeszéd. a helyszín egy budapesti kollégiumi szoba, az alanyok pedig két bölcsész lány.
az egyik odalép a csaphoz, kinyitja tökig a vizet, majd úgyhagyja, miközben tesz-vesz a szobában. a másik, arcán a meglepettséggel megszólal:
- te, miért nyitottad ki a csapot teljesen? - teát fogok majd inni. - de miért folyatod? - hát csak kiengedem, hogy hideg jöjjön... - azért, hogy utána megmikrózd? már ne haragudj, de ez szimpla pazarlás. - ajj... figyelj, nem mindegy? úgyis jön a globális felmelegedés, meg az olvadás, akkor lesz elég víz, nem?!
na, coming out: tudom, hogy geil, égessetek el érte máglyán (közepes lángon), de kylie minogue a kétezres évek környékén kurva jó popdalokat írt. főleg a fever lemezre, de a light years is nagyon rendben van.
pölö ez a szám is mi már: tisztességes popnóta, fülbarát alappal, normális basszustémával meg hát kajla (amellett, hogy bicikli) rendelkezik hanggal is.
a klip meg... my brain hurts.
na, de visszaállítandó a tufa metálarcképet, brutal truth:
a sprotnievés még mindig remek dolog, kulináris élvezet.
igaz, utána kissé nehezen jönnek ki a fogak közül a halgerincdarabkák
a sprotnievés még mindig remek dolog, kulináris élvezet.
igaz, utána kissé nehezen jönnek ki a fogak közül a halgerincdarabkák, illetve a visszabámuló vacsora gondolatát is szokni kell, de ezek nüanszok csupán.
nu, sokadjára kapom meg, hogy mennyire nem frissül az oldal, ami amúgy jogos is. dióhéjban: a chinoinos meló kurtán-furcsán végetért, mi nem akartunk menni, ők nem akarták, hogy menjünk, de a felsőbb erők átszervezést akartak, így mi, a függő alkalmazottak fel lettünk függesztve. valójában senki sem tudja, meddig, lehet, hogy a jövő héten visszahívnak minket, lehet, hogy három hónap múlva, lehet, soha. mindenesetre kár érte, remek hely volt, életem eddigi legjobb munkahelye.
aztán, panelpogrom. pénteken jóapám elment 'szoboszlóra, még indulás előtt mondta, hogy szóltak neki: a jövő héten kezdik az ablakcseréket valamikor, de időpontot nem mondtak, majd szólnak. én aznap délután szintén el, megnézni csapatom kispesti botlását, majd hétfőig borinál, élvezve angyalföld vendégszeretetét. hétfő éjjel érkezem miskolcra, a lépcsőházi hírmondó pedig közli, hogy másnap reggeltől totális nyílászáró-csere. voltam boldog.
másnap fél tíz körül jöttek is, kibontották kivésték az ablakokat, nyeltük a fasza, negyvenéves port, és körülbelül négy-öt óráig nem volt ablaka a lakásnak. ez tíz fokos kinti hőmérsékletnél rendkívül előnyös.
kb. hét óra alatt végeztek az egésszel, én még vagy három további óráig vakartam utánuk a ganajt, mire úgy-ahogy elfogadható állapotba került a lakás, de örültem, mert végre nem lobogtatta a szél a függönyt zárt ablaknál is.
ma délelőtt épp teát alkotok a konyhában, sztoikus megelégedettséggel nézek ki az új üvegen, amikor csengetnek. az a tegnapi brigádvezető volt, aki a beépítés közben simán, kérdezés nélkül melegítette meg a cuccát a mikrónkban (és nem, nem a melegítés a gáz, hanem hogy nem képes megkérdezni). közölte, hogy sajnálja, de hibáztak, a konyhai ablakot újra ki kéne bontani, mert rossz keretet raktak be. úgyhogy holnap reggel fél nyolc körül jönnének is, ha nem probléma.
és akkor az obligát zárómondat: mi van, móki, anyádba mész?!
– Először kritizáltak, például, hogy miért nem játszik több új, de az eredmények ismeretében nekem volt igazam, nem tehettem be őket egyből a kezdőbe, fizikális lemaradásuk volt, fizetési nehézségektől sújtva érkeztek. De például Bajzát Péter már a legjobbak között volt mostanában, még ha egyelőre nem is szórja a gólokat. Ugyanúgy építkezünk, mint az NB II-ben, csak itt jobban megtorolják a hibákat. Egyébként kétfajta szurkoló van Pécsen, és a legtöbb helyen: a B-közepesek, akik a kezdő sípszótól a végéig szurkolnak nekünk, illetve az oldalsó tribünön ülők, a nézők, az ő százszázalékos megelégedettségüket csak egészen minőségi futballal lehet elnyerni. Kivétel is van, Diósgyőrben láttam. Az fantasztikus volt, lényegében 10.000 emberből állt a B-közép.
